Amikor Gyurcsány Ferenc Medgyessy Péter után a
kormányfői posztra került, a gazdaságpolitika előtt két lehetőség állt –
mondta Orbán Krisztián. Az egyik szerint azonnal meg kellett volna kezdeni
az államháztartás talpra állítását – ezzel azonban nem lehetett volna
választást nyerni. A Gyurcsány-kabinet a kockázatosabb utat választotta,
amellyel azonban a valutaválságot kockáztatta. A kedvező nemzetközi
környezet azonban átsegítette a forintot a veszélyes időszakon.
Az új kormány
előtt két rendkívül fontos feladat állt: a fenyegető forintválságot el
kellett kerülni, miközben Magyarország gazdaságát vissza kellett terelni a
növekedési pályára. A látszólag ellentmondásos feladat azonban megoldható,
amelyre számos európai példa van. A foglalkoztatási szint emelése a
megoldás egyik sarokköve. Ez azonban nem lehetséges további adóemeléssel:
éppen ezért a válság kezelésének másik kulcsa a hiány határozott
kiadásalapú csökkentése.
A kiadáscsökkentés
elképzelhetetlen az államigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben
kialakult rossz berendezkedések átalakítása nélkül.
Az állami alkalmazottak száma immár évek óta 800
ezer fő körül ingadozik, a 2004-2005-ben végrehajtott létszámleépítések
csupán a megelőző két év létszámnövekedésének hatását enyhítették. Minden
versenyszférában tevékenykedőre két állami alkalmazott jut. Orbán Krisztián
szerint az állami alkalmazottak állományának csökkentése, a közszférában
dolgozók bérének befagyasztása szükséges.
Ami ingyen van, arra végtelen a kereslet –
fogalmazott az egészségügy helyzetét jellemezve a szakember. Az egy főre
eső éves kórházlátogatások száma Magyarországon közel duplája az OECD-országokban
tapasztaltaknak. Ez - ördögi körként – finanszírozási csapdát jelent: a
túlterhelt orvosok csak kevés időt töltenek egy-egy beteggel, aki ezért nem
jut elegendő információhoz és/vagy megfelelő kezeléshez, ezért elmegy másik
orvoshoz is, ahol szintén csak részleges ellátást kap, az
egészségbiztosítási pénztár pedig minden látogatás után térít.
|