Orbán Krisztián, a CEMI ügyvezető partnere előadásában a magyar államháztartás helyzetét, problémáit elemezte, és felvázolta a megoldás lehetséges módjait.

   Kettős helyzetben van Magyarország: egyik oldalról fenn tudott tartani egy tartós, 2 százalékos növekedési előnyt az EU 15-höz képest, másrészt azonban szűkebben vett régióján belül a ’97-ben még jellemző előkelő pozícióját 2007-re elveszítette. Az ország nem tudta kihasználni növekedési lehetőségeit, sőt: a régió sereghajtójává vált.

   Ennek egyik legfontosabb oka az országban jellemző rendkívül alacsony foglalkoztatottsági szint: a foglalkoztatottak aránya a 15 és 64 év közötti korosztályban Magyarországon mindössze 56 százalék, ami lényegesen kisebb az EU-15-ök 65 százalékos értékénél, és az újonnan csatlakozott országok között is az egyik legalacsonyabb. Az aránytalanul kevés munkajövedelemmel rendelkező állampolgárnak kell eltartania adóival, járulékaival a társadalom széles rétegét.

   A másik fő probléma Magyarország külföldi- és államadósságának rendkívül magas szintje: a túlköltekezés következtében 2007-re a nettó külföldi államadósság meghaladja a Bokros-csomag előtt jellemző szintet.

Ennek következtében megugrottak az adósságszolgálati kötelezettségek is: évente 350 milliárd forint plusz terhet jelent az országnak a rendkívül magas adósságállomány.  

   Az államháztartás finanszírozási igénye 2000-hez képest GDP-arányosan mintegy 6 százalékkal nőtt, melyet a lakosság már képtelen befektetéseivel finanszírozni. Magának a lakosságnak a finanszírozási igénye is meredeken emelkedni kezdett, mely a fogyasztási hitelállomány robbanásszerű növekedésében öltött testet. Ez a nagymértékű kettős finanszírozási éhség csak külföldi forrásból fedezhető. A magyar gazdaság egyensúlyi problémái miatt azonban a gazdasági és piaci szereplők jelentős része tartani kezdett a forintárfolyam és a kamatok jövőbeli jelentős elmozdulásától, és ez a bizonytalanságérzet befektetési magatartásukra is kihat.