|
Magyarországon a függőségi
rátával kapcsolatos problémákat – legalábbis egyelőre – nem demográfiai
körülmények okozzák. A legnagyobb gond, hogy - kissé sarkítottan fogalmazva - hárommillió
dolgozó tart el további hétmillió állampolgárt. Az arányt rontja, hogy a -
nyugdíjkorhatár alatti - rokkantnyugdíjasok száma az aktív dolgozókhoz
képest drámaian magas. A jelenlegi nyugdíjrendszer is erősen torz
„ösztönző” rendszert jelent: Orbán Krisztián példája alapján a ma nyugdíjba
vonuló alkalmazott a tegnapi bérének 90 százalékát kapja meg. A
nyugdíjkorhatár emelése számottevően növelhetné a foglalkoztatottságot, és
figyelembe véve a magyar pályakezdők európai viszonylatban késői
elhelyezkedését, igazságtalannak sem lenne nevezhető.
A szakértő
elmondta: a foglalkoztatási arány növelése érdekében a kismamák
foglalkoztatottságát is lehetővé kell tenni, ez ugyanis ma Magyarországon egyértelmű hiányosság.
A fiatalok, az
idősebbek, és a kismamák helyzete a munkaerőpiacon jól kezelhető lenne; a
legnehezebben megoldható kihívás a 45-55 év közötti férfiak és a romák
helyzetének rendezése. A középkorú férfiak csoportjában nagy arányban
fordul elő az alkoholizmus és a rendkívül alacsony szintű szakképzettség. A
szakember szerint e réteg problémája még középtávon sem oldható meg.
Magyarországon elemzések és becslések szerint
mintegy 700 ezer roma élhet, ami a teljes népesség 7%-a. Közülük 400 ezer
munkaképes korú, azonban mindössze 100 ezren szerepelnek a munkaerőpiacon.
A függőségi rátának ez egy jelentős tényezője, mellyel gyakorlatilag
semmilyen szinten nem foglalkozunk – fogalmazott Orbán Krisztián.
A probléma megoldását viszont
komoly filozófiai ellentétek is nehezítik: komoly szemléletváltás kell a
szükséges intézkedések belátásához.
|
