Eredményez-e a Konvergencia Program 2008-ban már enyhén emelkedő 2,6 %-os GDP növekedést, és az azt követő években több mint 4 %-os gazdasági növekedést? Ezt a kérdést tettük fel az MBA Akadémia 2007 tavaszi rendezvényének keretében Dr. Palócz Évának, a KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatójának.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a 2007-2008-as évek gazdasági növekedés mértékét Magyarországon megbecsüljük – fogalmazott az előadás elején Palócz Éva.

A fenntartható, kiegyensúlyozott gazdasági növekedés egyik fontos mérőszáma a belső fogyasztás mértéke. Magyarországon 2001-2002-ben a reálbérekhez képest bődületes mértékben növekedni kezdett a fogyasztás – ez pedig egyértelműen nem a gazdaság hosszú távú, fenntartható bővülésére utal. Az elmúlt években ez a szám azonban erőteljes esésbe kezdett, 2006-ban a magánfogyasztás gyakorlatilag stagnált. A növekedés másik fontos indikátora, a magánberuházások összege 2006-ban viszont szintén megtorpant.

Az állami beruházások az elmúlt években hektikusan ingadoztak, volumenük 2005-ben 15,5 százalékkal, tavaly az első félévben, vagyis a választások előtt, majdnem 30 százalékkal növekedett, ami a megszorítások után - a kiugró viszonyítási alap miatt - óriási visszaesést okozott.

Ami viszont még ennél is rosszabb: még csak azt sem lehet mondani, hogy az állami beruházási expanzió legalább akkor számottevő pótlólagos növekedést eredményezett. A (részben) emiatt bekövetkezett jelentős állami eladósodással járó magas kamatszint és a gazdaságpolitikai bizonytalanság ugyanis egyidejűleg rontotta a magánberuházások esélyét.

A magyar államháztartási hiány – a csökkenés ellenére - továbbra is messze a legmagasabb az Európai Unióban. A helyzet orvoslására életbe léptetett intézkedések következtében a magyarországi munkaadók és munkavállalók a térség egyik legmagasabb adóterhét kénytelenek viselni. A jelentős állami eladósodás magas kamatszintekhez vezetett.